Még javában tart a közgyűlési szezon, de a lakóközösségek jelentős része még mindig nem ismeri, vagy nem használta ki, a több mint egy éve életbe lépett vízközmű-szabályozással összefüggő módosítások előnyeit. Pedig némi utánjárással százezreket takaríthatnának meg.
A 2013. március 1-én életbe lépett kormányrendelet (58/2013. (II. 27.)) szerint a társasházi vízfelhasználás díjelszámolása kizárólag a mellékvízmérőkön mért egyéni fogyasztások kiszámlázásával is megoldható lenne. A jogszabályváltozással egy évtizedes szakmai követelést sikerült tavaly elfogadtatni.
Mint ismeretes, a társasházak vízdíjait a vízközmű-szolgáltatók az ún. bekötési vízmérőn (vagy fővízmérőn) mért vízfogyasztás figyelembevételével állapíthatták csak meg korábban. Az adott társasház teljes vízdíja aztán a (gyakran nem hitelesített) tulajdonosi mellékvízmérők értékei szerint, vagy rosszabb esetben a tulajdoni hányad alapján, szétosztásra került a tulajdonosok között. Ezzel az elszámolási rendszerrel – túl azon, hogy igazságtalan és nem ösztönzi a takarékos vízfelhasználást – az a legnagyobb probléma, hogy a fővízmérőn mért fogyasztás és a mellékvízmérők összesített fogyasztása legtöbbször jelentősen különbözik egymástól. A gyakran százezrekre rúgó különbséget viszont a társasházi közösségnek kell kigazdálkodnia, hiába kevesebb adott esetben az egyéni értékek összesítéséből adódó valós vagy vélt felhasználás.
Ezt a társasházi közösségeket megosztó és erősen hátrányos számlázási szisztémát szűntette aztán meg a fentiekben hivatkozott rendelet, amely az eltelt egy évben ugyanakkor csak „visszafogottan” lett meghirdetve a közműszolgáltatók részéről. A vízművek mentségére szolgál mindazonáltal, hogy a végrehajtást és az egyértelmű kommunikációt nehezítette az, hogy a rendelethez kapcsolódó ún. felettes törvény (2011. évi CCIX. tv. a víziközmű-szolgáltatásról) néhány pontja ellentétes volt magával a rendelettel. Ezt az ellentmondást az idén januárban életbe lépő törvénymódosítás végre felszámolta, így az utolsó akadály is elhárult a takarékosabb vízfogyasztásra ösztönző közvetlen elszámolás útjából.
Mit kell tennie annak a társasházi lakóközösségnek, amely át szeretne térni a fővízórás elszámolásról?
Az első és legfontosabb dolog, hogy minden egyes lakásba, minden egyes tulajdonosnak hitelesített vízórákat kell felszereltetnie a jóváhagyott víztervnek megfelelően. Ezenkívül minden egyes tulajdonosnak külön szerződést kell kötnie a területileg illetékes vízművel. Mindezeket követően, közgyűlési jóváhagyás alapján, a társasháznak kérelmeznie kell a vízművektől a mellékvízmérők alapján történő elszámolást és számlázást. A kérelmet követően a vízművek illetékesei, lakásról lakásra járva, ellenőrzik a társasház teljes vízhálózatát. Ha nem találnak „kihagyott” vízvételi lehetőséget, hitelesítetlen mérőórát, illetve a vízvezetékek általános műszaki állapotát megfelelőnek találják (azaz nincs vízszivárgásra utaló jel), akkor sor kerülhet az átállásra.
Az igazsághoz tartozik, hogy az átállásra való felkészülés nem kevés szervezést igényel. Ráadásul a mellékvízmérők felszerelésének és cseréjének költsége (új mellékmérőnél 20-30 ezer forint darabonként, cserénél 10-12 ezer) a tulajdonosokat terheli – szemben a bekötési vízmérő szerelési költségeivel, amelyek minden esetben a vízművekre hárulnak. Nem egyszerű és nem olcsó tehát a váltás, ugyanakkor mindenképpen kifizetődő. A mellékvízmérős elszámolás egyik „korai élharcosa”, a siófoki Kelemenné Nikovicz Beáta példája jól dokumentálja az elérhető nyereséget. A Társasházi Háztartás szaklap egyik idei számában nyilatkozó Balaton-parti közös képviselő az általa kezelt 33 három társasház túlnyomó részét már „átállította” a mellékvízmérős számlázásra. Az agilis képviselő, albetétszámtól függően, 150-400 ezer forintos házankénti megtakarításról számolt be.
Dr. Bék Ágnes – a múlt héten véget ért társasházi konferenciasorozat egyik kiemelt előadója, egyben a TTOE (Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesülete) elnöke – mindemellett csak azoknak a társasházaknak ajánlja a váltást, ahol a tulajdonosi közösség fegyelmezett, illetve nincsenek notórius nemfizetők.
Tudni érdemes ugyanis, hogy akár egyetlen renitens miatt „ugorhat” a takarékosabb, pontosabb elszámolást lehetővé tevő mellékvízmérős számlázás, hiszen a nemfizetők szerződését a vízművek bármikor felmondhatja, amely egyben azt is jelenti, hogy meghiúsul a jogszabályban előírt és mindenkire érvényes egyéni szerződéskötési kötelezettség.
Németh Szabolcs, az MT Méréstechnika Kft. szakembere, a konferenciasorozat másik előadója azzal egészítette ki az elmondottakat, hogy a modern rádiós vízórák azon társasházak számára is megoldást jelenhetnek, ahol a mellékvízmérős számlázásra történő átállást nem sikerül megvalósítani. A rádióhullámos jeladóval felszerelt mérőeszközök nemcsak a tulajdonosi „visszaéléseket” segítenek felderíteni, de az egyszerre történő, folyamatosan dokumentált mérési folyamatnak köszönhetően a költségmegosztást is átláthatóbbá és igazságosabbá teszik.
Cikk forrása: Házfórum